Ónos eső: amikor a legjobb védekezés az, ha nem indulunk el
2026. január 09. 07:44
Az ónos eső az egyik legveszélyesebb téli időjárási jelenség, és gyakran alábecsüljük a kockázatát. Nem hóról, nem fagyott esőről van szó, hanem olyan esőről, amely folyékony vízként a talaj közelében a fagypont alatti felületekre érkezik, és azonnal jéggé fagy. Az így kialakuló réteg tükörsima jég, ami rendkívül csúszós, és sokkal veszélyesebb, mint a letaposott hó. Ráadásul a megszokott síkosságmentesítési módszerek – például a sózás – sem túl hatékonyak, csak rövid ideig.
Az ónos eső idején nagyon gyakori a csúszás miatti gyalogos elesés. Egy rossz lépés könnyen csonttöréssel, fejsérüléssel vagy súlyos zúzódással járhat, különösen időseknél. A legbiztonságosabb megoldás ilyenkor az, ha lehetőség szerint senki nem indul el. Ha mégis muszáj kimenni, akkor csúszásgátló talpú cipőben, nagyon rövid léptekkel, enyhén behajlított térddel, topogva, szabadon tartott kézzel tanácsos közlekedni. A letaposott hóval borított szakaszokat abszolút kerülni kell, mert ezek különösen kiszámíthatatlanok.
Autóval ónos esőben közlekedni szintén kiemelten komoly kockázat. Ilyen időjárás mellett nincs „jó gumi”, amely garantálná a tapadást. A téli gumi is hamis biztonságérzetet ad. A friss ónos esővel borított útfelület az néhány órában a legveszélyesebb, amikor a jég még teljesen sima, és a síkosságmentesítés hatása még vagy már nem érvényesül. Ha az utazás elkerülhető, a legbiztonságosabb döntés mindig az, ha senki nem indul útnak. Amennyiben mégis kiemelten szükséges, azaz létfontosságú a közlekedés, akkor kizárólag csak sózott főutakon, ott is csak alacsony sebességgel, motorfékkel lassítva, hirtelen kormány- és fékmozdulatok nélkül szabad haladni. De azt is szem előtt kell tartani, hogy hiába haladunk megfontoltan, és rendelkezünk megfelelő rutinnal, ha egy figyelmetlen autóstársunk sajnos belénk csapódik.
Sokan gondolják, hogy a sózás minden helyzetben megoldást jelent, azonban ónos eső esetén ennek is komoly korlátai vannak. A jég folyamatosan újraképződik, a kiszórt anyagot az eső hamar lemoshatja, így a síkosságmentesítés sokszor csak késlelteti a probléma ismételt kialakulását, de nem szünteti meg azt. A ház környezetében ezért különösen fontos az előrelátás. Érdemes előre kijelölni a szükséges közlekedési útvonalakat, és homokot vagy apró szemcsés sódert előkészíteni, mert ezek tapadást adnak, nem csak olvasztanak. A fém eszközökkel történő kaparás kerülendő, mert a felsértett felület később még csúszósabbá válhat.
Ónos eső idején nemcsak a talaj, hanem a környezet is veszélyforrássá válhat. A fák ágaira és a vezetékekre rakódó jég súlya miatt ágak törhetnek le, vezetékek szakadhatnak el. Ilyenkor nem érdemes fák alatt tartózkodni vagy parkolni, és számolni kell azzal is, hogy egyes területeken áramszünet alakulhat ki, amelyre szintén fel kell készülni.
Az ónos eső elleni védekezésnek van egy kevésbé látványos, mégis kulcsfontosságú eleme: ez pedig a helyes döntés. Ilyen időjárás mellett nem az ügyesség, a rutin vagy a tapasztalat számít, hanem az, hogy felismerjük a kockázatot, és elkerüljük a veszélyes helyzeteket. Ilyenkor pedig a legjobb döntés az, ha azt mondjuk: most nem indulunk el. Ez nem túlzott óvatosság, hanem józan, felelős kockázatkezelés.
Az ónos eső ellen nem lehet „meccselni”. A biztonság kulcsa az időzítés, a kerülés, a tapadás növelése és a türelem. Ha egyszerre van jelen az ónos eső, a sötétség és a szélcsend, a legbiztonságosabb megoldás az, ha mindenki bent marad, amíg a körülmények nem javulnak.
Ha bekövetkezik a baj és a tűzoltókra van szükségünk, hívjuk a 112-es segélyhívót, ugyanakkor azzal is számolnunk kell, hogy az extrém síkos útszakaszokon a segítség is lassabban érkezhet.
