Egy térinformatikus búvár húsz éve

Sárga Sándor eredeti szakmáját tekintve vízépítő mérnök. A kilencvenes években több cégnél is dolgozott, nevéhez köthető például két Duna-menti település szennyvízhálózatának tervezése is. A kilencvenes évek végén azonban egy súlyos betegség miatt – 15 év után - elhagyta a pályát, hogy aztán a Polgári Védelemnél kamatoztathassa tehetségét.

„1999-ben kerültem a Polgári Védelemhez pénzügyi előadói munkakörbe, ide Kemény József PV-ezredes, megyei polgári védelmi parancsok vett fel. Aztán 2000-ben megalakult a Katasztrófavédelem a Tűzoltóság és a Polgári Védelem összevonásával. Itt – a korábbi munkakörömtől eltérően, vagyis a pénzügy kivételével – szinte minden területen dolgoztam: polgári veszélyhelyzet-kezelés, Megelőzési Osztály, illetve az utolsó nyolc évemet az Informatikai Osztályon töltöttem. Így indult ez a 20 éves történet és mondhatni nagyon hamar a mély vízben találtam magam”

A megfogalmazás persze egyáltalán nem túlzás: 2001-ben a tiszai árvíznél aktívan kivette részét a mentési munkálatokból. Sőt, korábbi mérnöki tapasztalataira is nagy szükség volt. 

„Három hónapig voltam kiküldetésben a tiszai árvíznél. Már rég hazatért mindenki, de amikor dr. Muhoray Árpád - egykori igazgatónk – megtudta, hogy vízépítő mérnök vagyok, kapva kapott az alkalmon és beajánlott az ottani elöljárónak, aki még a helyreállítási terv elkészítését is ránk bízta. A helyreállítás miatt további másfél hónapig ott voltunk. Nagyon szép időszak volt, életre szóló barátságokat kötöttem. Ott ismertem meg például Vaskó László tűzoltó alezredest, akivel most is jó barátságban vagyunk.” 

Sándor - korábbi betegségéből kifolyólag - nem lehetett hivatásos, ami miatt hiányérzete ugyan akadt, de mint fogalmazott, az élet ezután bőségesen kompenzálta. A tiszai árvíz után két évvel érkezett az a lehetőség, amit mind a mai napig meghatározó élményként tart számon.  

„2003-ban, az alapítás után alig egy hónappal léptem be a Zala Különleges Mentőkhöz.  Ennek a gondolata egyébként már az én fejemben is ott motoszkált, mivel a tiszai árvíznél láttam jó pár, akkor már sikeresen tevékenykedő, ilyen jellegű csoportot. Végül nem bántam meg, hogy Jánoki Lajos – az akkori zalaegerszegi tűzoltóság parancsnokhelyettese – szervezte meg. 17 éve léptem be, ma is – és persze ezután is – aktív tagja vagyok/leszek az egyesületnek. Minden lehetséges képzést elvégeztem. Időközben az a megtiszteltetés ért, hogy engem választottak a szervezet búvár szakosztályának vezetőjévé, a kezeim közül pedig már egy tucat fiatal búvár került ki. Erre nagyon büszke vagyok.” 

A Zala Különleges Mentők egyébként a pandémia időszakában sem tétlenkedik. Sárga Sándor társaival együtt például a „Zalaegerszeg segít” program keretében idős emberekről gondoskodik hol bevásárlással, vagy éppen a gyógyszerek kiváltásával. Visszatérve a legutolsó nyolc évben végzett tevékenységéhez, Sárga Sándor elmondja: elsősorban a térinformatika területén tette le névjegyét a szervezetnél. 

„A térinformatikai munkát végző munkatársak korábban a polgári veszélyhelyzet-kezeléshez tartoztak, és 2012-ben kerültek át ők az Informatikai Osztályokhoz, köztük én is. Nagyon sokat köszönhetek a kollégáknak, és ezen a különleges szakterületen is rendkívül jó kapcsolatot alakítottam ki a BM OKF szakembereivel is. Speciális feladatom volt, a megyei igazgatóság térinformatikai rendszerének üzemeltetését bízták rám, emellett új programok fejlesztését, és a távlati cél pedig az volt – ami meg is valósult -, hogy összeálljon egy egységes térinformatikai rendszer. Emellett hozzám tartozott a hivatali telefonokkal kapcsolatos ügyintézések, de ezt is szívesen csináltam.” 

Amikor Sárga Sándor nem hivatásának él, akkor sem tétlenkedik. Szabadidejében szívesen kertészkedik és leginkább a vízi sportoknak hódol: a már említett búvárkodáson kívül újabban a „suppolásnak”, vagyis a deszkán való evezésnek hódol. Hamarosan pedig a már meglévő két unoka mellé két újabb érkezik a családba. S hogy mit visz el útravalónak az elmúlt 20-21 évből? 

„Ha egy dolgot ki kellene emelnem, akkor az mindenképpen a 2014-ben kapott tanácsosi címem lenne. Akik hivatásosként dolgoznak, lehet el sem tudják képzelni, de én, mint közalkalmazott, riaszos számomra elmondhatatlanul nagy öröm volt, hogy ezt a címet megkaptam. Óriási elismerés volt. Külön öröm volt, hogy ezt dr. Bakondi Györgytől - akkori főigazgatótól - vehettem át, és akkor éreztem, hogy a vezetőim nagyon magas szinten elismerték a munkámat. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy részese lehettem a Katasztrófavédelem első húsz évének.” 

A cikk a "Katasztrófavédelem" c. online magazin decemberi számában jelent meg. 

Szöveg: Kósi Zsolt tűzoltó hadnagy, szóvivő - ZMKI

Fotó: Sárga Sándor archív