Tűzoltóparancsnok forradalmár szerepben

Paksa István 1919-ben született, középparaszti családban nevelkedett fel. Apja - haláláig – 1938 és 1940 között Ozmánbük bírája volt, testvérei közül Jenő később a Zalaegerszegi Törvényszék bírája lett. Paksa István harcolt a második világháborúban, megjárta az orosz frontot, hadifogságba esett, de 1945-ben hazatért. Aktív szereplője volt a politikának, eleinte a Kisgazdapárt, majd a Demokrata Néppárt tagja lett. Politikai szerepvállalása mellett a közösségi élet aktív szereplője volt, például a termelési bizottságot vezette, de ő volt a község tűzoltóparancsnoka is. A kommunista rendszer elnyomását közelebbről többször megtapasztalta. 1952-ben hűtlenség címén – egy vaspöri, később kivégzett kettős ügynökkel került kapcsolatba – hadbíróság elé állították, de bizonyíték hiányában felmentették. A kommunisták persze nem törődtek bele a felmentésbe, helyette TSZ elleni izgatással vádolták, és hat hónapi börtönre ítélték. A budapesti, Fő utcai börtönben töltött idő után hazatért. 

1956. október 28-án, vasárnap társaival együtt felvonulást terveztek. Vezetésével a mise után - katolikus népénekeket énekelése mellett - közel 200-an vonultak a helyi iskolához. A tömeg leszedte az oktatási intézményben található kommunista jelképeket, helyére a keresztet rakták. A magyar zászlóból kivágták a Rákosi címert és elégették, a padláson található Sztálin képet lehozták és megtaposták, egy tanuló pedig elszavalta a Nemzeti Dalt. A felvonulók ezután a tanácsháza elé mentek, ahol Paksa István szólt a tömeghez: bejelentette, hogy vége a kommunizmusnak, és hogy le kell váltani a régi tanácsot. Ezután új irányítókat választott a falu. 

A később az új vezetés által hozott intézkedésről Paksa István társaival közösen tájékoztatta a falu lakosságát. Kidoboltatták az új rendeleteket, a doboltatás szövegét maga Paksa írta. A helyi forradalmi bizottság később őt delegálta a zalaegerszegi járási forradalmi bizottság tagjának. A falu lakosai a budapesti hírekről értesülve élelmiszert gyűjtöttek a fővárosban harcolók megsegítésére, amit el is szállítottak. A forradalom és szabadságharc november negyedikei leverésének híre és az orosz beavatkozás váratlanul érte a falu közösségét. Korabeli adatok szerint 10-15 helyi fiatal indult el nyugatra a jobb élet reményében. 

A megtorlás természetesen Ozmánbüköt is utolérte. 1956 decemberében és 1957 januárjában többször érkeztek karhatalmisták, hogy begyűjtsék a forradalom résztvevőit. Paksa Istvánt 1957. március 15-e előtt, a MUK, azaz a Márciusban Újra Kezdjük mozgalomtól való félelem jegyében tartóztatták le. Két hétig volt a zalaegerszegi börtön foglya, végül bizonyíték hiányában hazaengedték. Később onnan kapott támadást, ahonnan nem várta: egykori forradalmár társa feljelentette, és a „demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételért” 1957. június 17-én letartóztatták és perbe fogták. 1958 februárjában nyolc hónap börtönre, 800 forintos vagyonelkobzásra és 3 évi, közügyektől való eltiltásra ítélték. A büntetésbe beleszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött időt, így Paksának és társainak végül nem kellett börtönbe vonulniuk.  

Dicsőség a hősöknek! 

Forrás: Béres Katalin: Egy zalai kisfalu a forradalom idején, Ozmánbük 1956 In: '56 Zalában. A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-1958 - Zalai Gyűjtemény 40. (Zalaegerszeg, 1996) 

Fotó: Múlt-kor portál