Magántulajdonú lakóingatlanok helyreállítása


9/2011. (II. 15.) Kormány rendelet 3 § (11): A települést ért különösen súlyos természeti károk esetében, amelynek következtében a lakóépületek jelentős része életveszélyessé vált vagy helyre nem állítható, kivételesen a támogatás a lakosság egyszeri, rendkívüli szociális támogatására is kiterjedhet. A lakossági támogatás a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben előírt eljárási szabályokkal egyezően az önkormányzati kötelezettségből eredő kiadások (átmeneti segély nyújtása a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került személyek részére az életveszély megszüntetéséhez) részbeni vagy teljes megtérítését jelenti. Ez a támogatás a kárt szenvedett lakosok biztonságát szolgálja, az ingatlan helyreállításának vagy újjáépítésének fedezetét nem tartalmazza.

Általánosságban a magántulajdonú lakóingatlanokban keletkezett károk helyreállításáról

A magántulajdonú lakóingatlanokban bekövetkezett károk helyreállításának célja az arra rászoruló, károsultak elemi lakhatási feltételeinek biztosítása. A Kormánynak általánosságban nincs jogszabályon alapuló kötelezettsége a károk enyhítésére. Ez csupán vállalt kötelezettség.
A települést érintő különösen súlyos, életveszéllyel járó, vagy helyre nem állítható, jelentős számú lakóépületet érintő vis maior káresemény esetén a károsult természetes személyek egyszeri , rendkívüli szociális támogatásban részesülhetnek,mely az  illetékes önkormányzat kötelező feladatai közé tartozik. A kötelező jellegből fakadóan ezt a támogatást az állam bocsátja rendelkezésre a központi költségvetésből, a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló törvényben rögzített eljárási szabályoknak megfelelően.
A bekövetkezett természeti csapást követően, tulajdonképpen a beavatkozással párhuzamosan zajlik a károsodott építmények előzetes kárfelmérése. Fontos megjegyezni, hogy ez az előzetes kárfelmérés csupán egy kárbecslés. A károsodott ingatlanok száma, a károsodás mértéke települési szinten összesítésre kerül.
Ezen összesítést követően az érintett megyék megyei katasztrófavédelmi igazgatóságai az államigazgatási hivatalokkal együttműködve összesítik a megyei káradatokat, amik aztán országos szinten az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon kerülnek összesítésre, amely felterjesztésre kerül a katasztrófák elleni védekezésért felelős Belügyminiszter részére. Így a kormányzat a természeti csapás által érintett építmények számának, valamint azok károsodási mértékének tudatában már dönthet, hogy a központi költségvetés terhére indokolt-e támogatni a károsult ingatlanok tulajdonosait, azok elemi lakhatási feltételeinek megnyugtató megoldására.
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója jelentést tesz a Belügyminiszter útján a Kormánynak az adott káresemény hatásairól. A kormányzat a káresemény által érintettek számának, a régió gazdasági-, társadalmi-, valamint szociális helyzete alapján dönt az állami kárenyhítésről. Amennyiben kárenyhítési kötelezettséget vállal a károsultak irányába, úgy azt jogszabállyal vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközeivel, pl. egy kormányhatározattal hozza nyilvánosságra. A kormányrendeletben, vagy kormányhatározatban megállapítják, hogy mely eseménnyel kapcsolatosan vállal kárenyhítési kötelezettséget az állam, valamint, hogy a kárenyhítési összegek az adott év költségvetési törvényének mely címének terhére állapítják meg.
A Kormány a jogszabály-előkészítés, valamint a hatékony tárcaközi koordináció érdekében kinevezhet egy újjáépítési kormánymegbízottat. Az ő feladata összehangolni a helyreállítás, újjáépítés feladatait a Kormány részéről.
Ezt követően az érintett megyék védelmi bizottságai megalakítják a megyei helyreállítási és újjáépítési bizottságokat. A kormány – ha megválasztotta, akkor a kormánymegbízott útján – tájékoztatót küld az érintett megyei újjáépítési bizottságoknak, amelyek megküldik az érintett települési önkormányzatoknak. A tájékoztató támpontokat nyújt a települési önkormányzatok részére a helyreállítás menetére vonatkozóan.
A kárbejelenés módját és határidejét az érintett települési önkormányzat hirdeti ki, helyben, szokásos módon. A bejelentésre meghatározott végső határidő elmulasztása jogvesztő. A kárbejelentésre az ingatlan tulajdonosa, vagy használója jogosult, az illetékes polgármesteri hivatalban.
A polgármesteri hivatal ezeket a kárbejelentéseket összegyűjti, nyilvántartást vezet róluk, majd a bejelentési határidő lezárását követően az összesített adatokat megküldi a megyei újjáépítési bizottságnak.
A kárbejelentési adatlapok alapján már települési szinten elvégezhető egy előzetes kontroll, ahol megvalósul a kárenyhítésre nem jogosultak, ám mégis kárenyhítést igénylők elsődleges szűrése. A kárenyhítés alapvető feltételei:

  • a kár az adott természeti csapással összefüggésben keletkezett,
  • a károsodott ingatlan építési engedéllyel épült, vagy fennmaradási engedéllyel rendelkezik,
  • a károsodott ingatlan lakás céljára létesített és az ingatlan nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel van nyilvántartva, vagy ilyen feltüntetésre vár,
  • az ingatlant a káresemény idején a tulajdonos / haszonélvező életvitelszerűen lakta,
  • a tulajdonos nyilatkozik, hogy a kár keletkezésének időpontjában volt-e az ingatlannak érvényes biztosítása, valamint a kár más egyéb módon nem térül meg.

Az eddigi évek gyakorlata szerint nem támogathatóak azon ingatlanok, amelyek:

  • nem lakás céljára szolgáló építmények (üdülők, nyaralóépületek kormányzati döntés függvényében eshetőlegesen támogathatók),
  • lakhatáshoz nem szükséges helyiség, még akkor sem ha az a lakóépülettel közvetlen egybeépült (garázs, műhely),
  • magántulajdonban lévő, de nem életvitelszerűen lakott ingatlan,
  • lakáscélú, de egyéb tulajdonban lévő építmény,
  • bérlakásként, szolgálati lakásként hasznosított ingatlan,
  • nem támogatható a lakóingatlan, ha tulajdonosának lakhatási feltételei egyéb más módon megoldhatók (pl. abban az esetben, ha a károsult több lakóingatlannal rendelkezik, úgy nem válhat a kárenyhítési alanyává, mivel nem rászoruló, elemi lakhatási feltételei megoldottak), hiszen a Kormány célja a károsultak elemi lakhatási feltételeinek megteremtése.

A kárbecslést, és a kárenyhítésre vonatkozó kormányzati döntést követően megkezdődhet a kárfelmérés. Kárfelmérő csoportok alakulnak, amelyek általában az első fokú építési hatóság munkatársaiból, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság képviselőiből, valamint az önkormányzat munkatársaiból tevődnek össze.
A kárfelmérő munkacsoport ellenőrzi a károsultak által kitöltött kárbejelentő adatlapon szereplő adatok valóságtartalmát. A kárfelmérés során a munkacsoport felbecsüli az ingatlanban keletkezett kár mértékét, valamint a helyreállítási, kivitelezési költséget. A károsodott lakóingatlanok adatai, a károsodás mértéke, az ingatlan hasznos területe, komfortfokozata, műszaki állapota, készültségi fokozata a kárfelmérési adatlapon kerülnek rögzítésre. A kárfelmérést követően a kárbecsléshez hasonló módon összesítik először helyi, majd területi, végül országos szinten a káradatokat. Ezt követően az összesített kárértékek, és becsült helyreállítási költségek tudatában a kormányzat dönt a központi költségvetésből finanszírozható helyreállítási, újjáépítési költség pontos mértékéről. A Kormány esetlegesen jogszabályban rögzíti a kártalanítás feltételeit, követelményeit, szabályait. A Belügyminiszter a megyei újjáépítési bizottságok, valamit – ha kinevezték - az újjáépítési kormánymegbízott/miniszteri biztos javaslatai alapján dönt a települési keretösszegekről. A települési önkormányzatok részére megállapított települési keretösszeg maga a kárenyhítési támogatás. Az egyes károsultak támogatásának fontos szempontja a rászorultság mérlegelése. Ennek elbírálását, valamint a települési keretösszeg elosztását az önkormányzat látja el.
Nem központilag irányított kárenyhítés esetén a megrongálódott lakás helyreállítását, újjáépítését, lakás vásárlását szolgáló támogatás felhasználásának feltételeiről az önkormányzat nevében a polgármester köt megállapodási szerződést a károsulttal. A megállapodásban rögzítik:

  • a támogatási összeg mértékét,
  • a folyósítás időpontját,
  • a folyósítás feltételeit,
  • a felhasználás célját,
  • a rendeltetésszerű felhasználás igazolására szolgáló iratokat,
  • a nem rendeltetésszerű felhasználás jogkövetkezményeit.

Bevett gyakorlat, hogy - az öngondoskodás elősegítése céljából - a biztosítással nem rendelkező károsultak csak akkor részesülhetnek kárenyhítésben, ha vállalják, hogy helyreállított, újjáépített, vásárolt ingatlanra – egy meghatározott időintervallumra – értékkövető biztosítást kötnek. Amennyiben nem történik meg a szerződéskötés, vagy a károsult a meghatározott időponton belül felmondja a biztosítást, úgy a központi költségvetés javára köteles a kárenyhítési összeget időarányosan visszatéríteni. A Kormány, preventív célzattal, az öngondoskodást, tehát a biztosítottság módszerét kívánja, a káresemények kialakulása folytán károsodott magántulajdonú, lakás céljára szolgáló ingatlanok helyreállításának elősegítése érdekében előtérbe helyezni. A helyreállítandó, vagy újjáépítendő lakóház kivitelezésről, szigorú elszámolási kötelezettség mellett, maga a károsult gondoskodik. Amennyiben a megsemmisült, vagy helyre nem állítható ingatlan tulajdonosa lakásvásárlás mellett dönt – ha helyreállítást szabályozó jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze megengedi - köteles a korábbi ingatlanának elbontására, a felépítmény nélküli telek pedig önkormányzati tulajdonba kerül.
A megítélt kárenyhítés felhasználásáról számlával, szerződéssel kell elszámolni. A keretösszeg fel nem használt különbözetét az önkormányzat köteles a Magyar Államkincstár területi igazgatósága részére visszautalni.
A Kormány a helyreállítás, újjáépítés teljes menetéről másképpen is dönthet. A magántulajdonú lakóingatlanok természeti csapásokat követő eseti helyreállításának rendszere Magyarországon meglehetősen komplex és sajátos feladat.

Jogszabályi háttér

A vis maior események által a magántulajdonú ingatlanokban bekövetkezett, életveszéllyel járó vagy helyre nem állítható károk felszámolását a 9/2011. évi kormányrendelet szabályozza, amely kizárólag a települést érintő életveszélyes káresemény során a magánszemélyeknek adható egyszeri szociális támogatást foglalja magában. Az egyszeri, rendkívüli szociális (lakhatási) támogatás nyújtásának eljárási rendjét a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény szabályozza.